A természet megértésének igénye, rendszer szintű modelleket hívott életre. Az ember nyomot hagy a természeten, átalakítja, befolyásolni próbálja. A sorozatom képei, absztrakt strukturákba rendezik egy nádas részletét, megelégedve, az eredeti rendszer “gyengéd” látványszintű átalakításával.

“Végtelen kép van, több mint ahány dolog. Egyetlen dolognak számtalan nézete, fölül-, alul-, keresztül-, át- stb. Ezzel kezdődik a fényképezés filozófiája. Az emberi szem nem az egyes nézeteket őrzi meg, hanem százezer nézetet von össze mindig a “dolog” egységébe. A szem számára egy macska az egy macska. A fotolencse számára egy macska annyi képből áll, ahány mozdulatot tesz” (Klaus Honnef)

Egyik első gyermekkori élményeim közé tartozik ahogy anyám kékítőt önt a lepedőkre, csodáltam ahogy szétfut a vízben, csodáltam ahogy elenyészett. A másik, hogy állok az udvarunkban és nézem pocsolyákat mert tükröződik benne a templomtorony, hol így látom, hol úgy. Azaz udvar már nincs meg, de az utcánk még ugyanolyan. Ha keletre nézek a templomot látom, ha nyugatra a téglagyár kéményét, sarkon a táblát. De mint minden “rendes” vidéki utca, ez is kátyus és látom ezeket a víz felületén is. A "víz arcai", amelyek mindíg mások, helyzetükből adódóan furcsa illúziókat, átértékelési lehetőségeket hordozhatnak de ha csak a testén lévő optikai motívumnak fogjuk is fel őket, akkor is különleges esztétikummal rendelkezhetnek. Tünékenyek és érzékenyek akár csak a maga a víz. A KÉKÍTŐT OLD… sorozatom ezeket az emlékeket dolgozza fel.

A képek kompozíciója, a víz QR-kódjának különböző méretben, helyzetben, színben történő felhalmozásával keletkezett. Az alkotási célok között, a víz vizuális látványának felelevenítésén túl, a gépi rendszerek és a természetes struktúrák közötti átjárók keresése is szerepelt. A kód jel ”új” funkcióban való felhasználása, megidézi az eredeti jelentést.

„Az én kulcsom: papírvágó ollóm, amivel képes-papírokat vagdosok össze-vissza, mint egy gyermek, aki örömét leli vandál játékában... Kendős parasztasszonyokat csonkítok meg: arcukat kivágom és ráragasztom egy asztal lapjára, kivágom egy asztal két lábát és keresztet alakítok azokból, majd kivágom a Megváltót és egy csónak kereszt alakú fenékpallójára feszítem fel és átélem állandó szenvedését, ami sajátommá lett... Régi zsidó temetők sírkövei között bolyong a képzeletem: megidézi a múltakat és megidézem a múltamat, amit kivetítek egy olyan jövő fehér kartonlapjára, amelyen az idő cigánykereket hány: a létezőből nem létezőt és a nem létezőből létezőt hazudik, és egyedül a hitem tanúskodhatna titkaimról, de hitemről csak magam tanúskodhatnék, akinek nincs is hite, vagy ha igen, egyedül a képzelet rendjében hisz és a rend fegyelmezett képzeletében... Az éjszakák kíméletesebbek velem, mint a nappalok, álmokba taszítanak az éjszakák, de ezekkel az álmokkal nincs mit kezdenem, mert nem az akaratom alakította olyanná, amilyenek, míg a nappali álmaimat az akaratom és a képzeletem mozgása egy olló és papírragasztó segítségével emeli ki a közömbösség fagyott árkaiból.” Bálint Endre (1981)

A sorozat képein deszkákat, gerendákat láthatunk melyek eltakarják a mögötte felsejlő látványokat. A látványt, amelyről következtetéseink így is maradnak, természeti tájak és absztrakt terek. Ma “Alberti ablakára” gyakran filterek kerülnek, amelyek képeinket átalakítják, értelmezésüket megnehezítik.

“Interpretation is the revenge of the intellect upon art.” .........."Az értelmezés az értelem bosszúja a művészeten." Mondja Susan Sontag 1964-ben. A kényszer, hogy mindenben racionális értelmet találjunk erős. Hagyjuk-e, hogy csak élvezzük a művészetet, mindenféle értelmezések, célok nélkül. A cím nélkül sorozatom képei azokhoz is szólnak, akik engednek ennek az erős kényszernek és használni fogják a QR-kódokat, de azokhoz is akik nem.

Neumann János születésének 120. évfordulájára készült ez a 3 képből álló sorozatom. 1951-ben Neumann az Institute for Advanced Study (IAS) kutatóintézetnél megépítette az IAS-komputert, amely a nagy amerikai tudományos intézetek digitális elektronikus számítógépeinek mintájául szolgált a következő években. Neumann-elvek alapján készültek el a számítógépek új generációi és ez utat nyitott a világhálónak. Sorozatom képein az IAS-komputer képéből építettem templomot, tornyot és egy kör alakú időkaput. Azért választottam ezeket a formákat, mert az internethez való kapcsolatunkat szimbólizálják. Az emberiség sokszor vak hitét, az időben és térben való utazás illúzióját és a kapcsolatot amit az anyagi és szellemi világunk között, ég és föld között, gyakran gépek segítségével teremtünk.